2014. január 14., kedd

A magyarok nagy megetetése

.... elhamarkodott gondolatok egy kabaré cimének margójára...

     



       Szégyenkezve, Antony de Mello egyik példájával kezdeném, remélem az öreg nem haragszik nagyon, hogy spirituális beavató leckéit politikai példázatokra használom, de nagyon ide talál.
   (a történetet nagyon rég olvastam, sajnos az eredetit nem találom, de megpróbálom a lényegét átadni)

  Norvégia fjordos partjainál, egy hajó hajótörést szenvedett. A túlélők világítótornyot építettek a veszélyes helyre, hogy figyelmeztessék a többi hajóst. A hálás hajósok ajándékokat vittek az őrzőknek. A hírük nagyon elment, sokan csatlakoztak hozzájuk mivel tetszett nekik a nemes feladat, egyetértettek az üzenettel. Dúskáltak a sok gazdagságban, és hamarosan az ajándékozást kötelezővé tették, amolyan fizetségként. A hajók figyelmeztetése már nem cél  volt, hanem ürügy... Egy kis tiltakozó csoport kivált mert látta merre fajultak el a dolgok, hogy célt tévesztettek, ők tényleg segíteni akartak. Arrébb mentek a parton és egy ugyancsak veszélyes partszakaszon egy újabb őrtornyot építettek. A történet hamarosan itt is megismétlődik, hozzájuk is csatlakoznak, ajándékokat kapnak, ők is kevélyek lesznek és célt tévesztenek. Belőlük is kiválik egy kisebb elégedetlenkedő csoport és kezdődik az egész elölről .
 Ma Norvégia partjai teli vannak őrtornyokkal. 

   de Mello ezzel a történettel a különböző vallások és felekezetek elterjedését példázza, szerintem nagyon  jellemző a politikai életre, a politikai hittérítőkre, pártokra.

    2013 átlagos év volt. Tulajdonképpen az utolsó 20 év átlagos év volt. Rosszabb mint az előző, jobb mint az elkövetkező. Az RMDSZ-nek egy fokkal rosszabb. Hosszú ideje a 2013. év volt az amelyikben egy teljes éven keresztül ellenzékben voltak,  (noha egyesek megint elég közel kerültek a "csolánhoz", amit természetesen mi, szavazók megint nemigen éreztünk meg), a számukra a legfájóbb az volt, hogy szimpátia-vesztességet szenvedtek. A passzív távolmaradásuk a márciusi - októberi felvonulásoktól, a kolozsvári lepaktálás mester(xar)háziékkal, a Tőkés botrány passzív támogatása, mind imázs csorbuláshoz vezettek.

   Az RMDSZ huszonnégy éven keresztül épp hogy felülről súrolta a parlamenti küszöböt, és örvendtünk, hogy egyáltalán ott voltak és képviseltek.  Az első húsz évben viszonylag könnyű dolguk volt, hisz nem volt reális alternatíva, egyetlen "párt" amire az erdélyi magyar szavazhatott az az RMDSZ volt.  Az elején valóban a magyar kisebbség szószólója volt, ott voltak mellettünk a márciusi arcon csapáskor is, és a szavazók ezt nem felejtették el. Viszont a szavazók az évek során azon kapták magukat, hogy egyre többet és többet csalódnak, a "kis lépések" politikája lassan már annyira lelassult, hogy már egyenlő az egy helyben topogással. Eszembe jut, az a híres sportújság baki a nyolcvanas évekből, amelyiken Maradona fényképe alatt ez állt: "Maradona lassított felvételen". Tényleg ez volt a világ leglassúbb felvétele, mert akár órákon át bámulhattad az újságcikket, Maradona meg sem mozdult. Csakhogy mi több mint 20 éven keresztül néztük ezt az újságcikket amiben a RMDSZ volt "lassított felvételen". Garfield is azért tartja csukva a szemét mert pislogni akart de közben meggondolta magát.

     Eleinte az RMDSZ-nek nem volt politikai színe, békében megfért benne a jobb és a bal, hisz a közös érdek a magyarság képviselete volt. Lassan úgy tűnik, hogy a jobb lemorzsolódik, és a szervezet lassan de biztosan, jelzés nélkül balra fordul. Ezzel amúgy semmi baj, de amikor a baloldalt kelet Európában nagyrészt még mindig a volt kommunisták jelentik, mint a PSD, MSZP, valahogy ösztönösen húzódunk az ellenkező irányba...

  A jelenlegi hűséges szavazótábor az a közeg amelyik sokat megért '89 előtt, nagy reményeket fűzött a szervezethez, viszont ez a réteg azóta kiöregedett. Az egyre apadó szimpatizánshoz még hozzá tehetjük azt a kevés baloldali irányultságú erdélyi magyart is. (a múltkor hallottam a rádióban, egy felháborodott anyóka magasztalta őket, miközben szapulta a "konkurenciát", állandóan arra térve vissza, hogy a többi párt hol volt a fekete márciuskor, csak az nem esett le neki, hogy a jelenlegi "más pártok" vezetői nagyrészt akkor még RMDSZ színekben voltak csak időközben megcsömörlöttek és kicsit arrébb, egy másik szirten egy újabb világítótornyot építettek).

   Itt rögtön szögezzem le, hogy nem vagyok párt tag, nem is voltam, és egyelőre valószínűleg nem is leszek, az a párt még nem jött el. Amióta szavazati jogom van az RMDSZ-re szavaztam, az utóbbi években viszont csak a jobb alternatíva hiányának kényszeréből. A biztosítékot két dolog verte ki nálam.

  Az RMDSZ évekig kormánykoalíciót alkotott, legutolsó alkalommal a PDL -vel közösen.
 A "kedvenc" vásárhelyi polgármesterünk, Florea ugyancsak PDL-s, tehát gyakorlatilag egy oldalon szívták a bő tőgyet. Mégis pont Marosvásárhely az a város ahol még a magyar helységnév táblák is állandó vita tárgyát képezik (vagyis azoknak hiánya), abban az egykori székely fővárosban ahol számbelileg a legtöbb magyar él Erdélyben és tulajdonképpen az RMDSZ szülővárosa. Pár év kormányzás alatt sem jutott eszükbe, hogy a PDL-s miniszterelnök szóljon rá a vásárhelyi PDL-s polgármesternek, a beosztottjának, hogy ALKALMAZZA és TARTSA BE a törvényt.
A 2012 decemberi választások után a városi tanácsban is kisebbségbe és ellenzékbe kerültek, az első törvénytervezetük amit benyújtottak, és amit természetesen az USL-s többség reménytelenül elvetett pont a magyar utcanév táblákat célozta meg. Miért nem foglalkoztak ezzel amikor kormánykoalícióban voltak és nagyobb eséllyel tudták volna a városi illetékeseket rákényszeríteni a törvény betartására, és miért ez volt az első amikor nyilvánvalóan esélyük sem volt? A jó régi szakállas ügyvéd viccel fogok válaszolni, szájbarágósan átalakítva a helyzetre:

 Az RMDSZ elnöke nyugdíjba vonul, a helyét a fiatal generáció feltörekvő lelkes tagja veszi át. 
Az első parlamenti ülés után ragyogó arccal lép be a leköszönő elnökhöz. 

- Képzeld végre sikerült ! Holnaptól kiteszik a magyar utcatáblákat, A Mogyén késedelem nélkül megnyílik a magyar kar, a székely zászlót bárhol bármikor lobogtathatjuk, ezentúl hivatalosan elfogadják, és úgy néz ki még az autonómiára is rábólintanak ! 

 Az ex elnök jókora pofont kavar le. 

- Évekig ezek a pontok miatt szavaztak ránk a választók, még a párt programot sem kellett átírni.  Ezzel mozgósítottunk tömegeket. Emiatt jutottunk be a parlamentbe, ebből mentünk külföldre kirándulni, ebből vettünk magunknak házat, telket, kocsit, jachtot. És akkor te csak úgy megnyered ???

Na valahogy ezért. Ezzel etetnek évek óta bennünket, s mégis üres a gyomrunk, a fejünk , a lelkünk.
Na ez a nagy székely megetetés, nem a másik.
 
    A másik ok egyszerű, az a bizonyos kolozsvári kufircolás mesterháziékkal...



   Feltehetőleg az utóbbi időben a tulipán is megrendelt egy-két közvélemény kutatást, és rájöttek, hogy a következő választásokon nagyon kicsi az esélye, hogy elérjék az 5 százalékos küszöböt és ezt nem valamelyik román pártnak köszönheti, nem Vadim, vagy Funár jelent veszélyt hanem a magyar. A másik magyar.
   A következő lépés magától értetődő, hadat kell üzenni az ellenségnek, le kell járatni, alá kell ásni, még akkor is ha az esetleges szavazó polgárba rúgunk bele. Az októberi élő láncon részt vesznek, mert soha nem lehet tudni, hogy sül el, mikor lesz még szükség arra, hogy meglobogtassák az "együtt tüntettünk"-t, viszont csak mint magánemberek vettek részt, mert ha fordul a kocka, akkor a szervezet ott sem volt, az első alkalommal meg csúfot űzünk belőle, kabaré köntösbe öltöztetve párt rendelésre lejárató kampányt indítanak.
   Évtizedeken keresztül arról próbáltak meggyőzni, hogy magyarnak lenni szégyen, örvendjünk ha Európa megtűr bennünket, mert mi egy keletről jövő hovatartozás nélküli vad horda vagyunk,  akik romba döntötték kelet európát, és  kegyetlenül elnyomtunk népeket amíg azok visszavették jogos tulajukat.
  Sok idő el kellett teljen, hogy ezt a közösséget egy közös cél érdekében végre megmozdítsák, a fásultságból, közömbösségből felébresszék. És erre most gúnyt űzünk mindabból ami végre jelent valamit e népnek, amire végre megint büszke lehet. Végre megint sokunk számára fontos lett és jól esik magyarnak lenni, anélkül, hogy átesnénk a ló másik oldalára. Úgy érezzük, hogy kezdjük ismét megkapni helyünket a világban. Semmilyen csúfot űzés ezt nem tudja megrengetni, mert ez nem kártyavár. Ez őket minősíti. Nagyjából egyenértékű és épp olyan ártalmas mint túlzásba vitt sovinizmus- nacionalizmus, mint a szélső jobboldal, annyi a különbség, hogy jobb helyett szélső balra lengtek ki. De attól még fájhat.

     Óriási különbség van aközött, hogy velünk kacagnak vagy rajtunk nevetnek. Amikor egy szilveszteri vásárhelyi színdarab arról szól, hogy laposra magyarázzák, szádba rágják mint a gügyének, hogy az utolsó sorban bóbiskoló is megértse, hogy a "mert magyar vagyok" nevetség tárgya; hogy a székelyföldi autonómiával a "többiek" csak etetnek; hogy Lakó Tünde tiltakozása röhejes, valahogy nekem nem jön, hogy mosolyogjak, inkább sírnom kéne, mert fáj. Mert megint a magyar a magyart szapulja.
  Nekem inkább a "kabaré" címe és üzenete okozott gyomorrontást mert az volt romlott amivel meg akartak etetni, és a galuska minduntalan a torkomon akad. És egyesek még csodálkoznak, hogy az elégedetlen, becsapott emberek miért radikalizálódnak.

  Kíváncsian várom az idéni fejleményeket, érdekes év következik. Szerény jóslatom szerint a "konkurencia" csak erősödni fog, és előbb-utóbb nálunk, erdélyi  magyaroknál is megkezdődik a párt migráció. A patkányok rendszerint elhagyják a süllyedő hajót.  Valaki megtöri a jeget, és felmond, illetve átpártol. S utána az özönvíz. Sőt, merem állítani, hogy lesz olyan jelenleg RMDSZ  politikus akit a jövőben nem magyar párthoz fog átvándorolni... a legalábbis a tettei és politikai irányzata erre engednek következtetni. Na de ez valószínűleg nem az idén lesz.
   Egy szebb holnapot...


 




(ez a förmedvény amit a szerzője művészetnek nevez említésre sem méltó, viszont
 ha virág van az asztalon, az némileg feldobja)




"...ha az embernek nem ízlik semmi, akkor nem kell megenni semmit, ha a palacsintában szar van és nem lekvár, ráadásul ebből a szarral töltött palacsintából még a tésztát is kispórolták, és csak a tölteléket tálalták fel, akkor igenis azt kell mondani, hogy köszönöm szépen, nem kérem, talán majd máskor. Ahogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, úgy amit nem lehet megenni, azt ott kell hagyni. És ezért még csodálat sem jár, hiszen nem mutatvány ez, csupán jó ízlés és józan ész dolga. Nem vagyunk mi különlegesek, ahogy sokáig hittük, nem jár csillogó aranypénz a kalapunkba, egyszerűen nem esszük meg a szart. (...) a szart meg nem enni normális dolog, nincsen benne semmi szenzáció."

 Franz Kafka
Az éhezőművész

PS: Az első sorban már jeleztem az írás elhamarkodott voltát, mivel azóta sem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem az előadást, a címe valahogy elijesztett... Ha láttátok, kíváncsi vagyok, írjátok meg milyen volt...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése